Bevezetés

A SZENTEK TÁBORA

Jean Raspail

Norman Shapiro angol nyelvű fordítása alapján

„És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost.” (Jelenések Könyve, 20. rész)

„Szellemem egyre inkább a Nyugat felé fordul, az ősi örökség felé. Talán még visszaszerezhető néhány kincs a romjai közül… Nem tudom.” (Lawrence Durrell)

„Kívülről úgy tűnik, hogy a nyugati társadalom nagy felfordulása eléri azt a határt, amin túl »metastabillá« válik és szükségképpen össze fog omlani.” (Szolzsenyicin)

HOSSZAS ELŐSZÓT AKARTAM ÍRNI, hogy megmagyarázzam álláspontomat, és bemutassam, mindez nem hagymázas álom, hogy bár a jelent történet – legyen bármilyen szimbolikus is – túlzónak tűnhet, tény, hogy elkerülhetetlenül valami hasonló felé haladunk. Csak egy pillantást kell vetnünk a 2000-re – 28 év múlva[1] – előre jelzett hihetetlen népességszámra: hét milliárd ember, akik közül csak kilencszázmillió lesz fehér. De mit érnék vele? Bár arra talán rámutathatnék, hogy az a sok szöveg, amit a karaktereim szájába adtam vagy tollába mondtam – a szerkesztőségi cikkek, a beszédek, az egyházi levelek, a törvények, a híradások, mindenféle állásfoglalások – valódiak. Ezt talán az olvasó is észreveszi majd. Az általam bemutatott, elképzelt körülmények között elhelyezve sokkal nyilvánvalóbbá válnak. — J. R.

---

[1] A mű 1972-ben íródott. (A ford. megj.)